A blog bejegyzéseim alapján felmerülhet a gyanu, hogy mi szállodaként nem is funkcionálunk, mert mindig szét van verve a ház..... Ez persze nem igaz, mert 2 felújítás közt például vannak vendégek:). Ráadásul a vendégeknek hagyott idő sokkal hosszabb, mint az építőiparnak, mert az csak két hónap éves szinten, de így jár az akinek a családjában nem csak vendéglátós véna van , hanem építész is....Hagyni kell őket is szórakozni egy kicsit.

Tavaly a főépület szobái és a folyosók lettek feltunningolva( a végeredményről képekben gazdagon: picasaweb.google.hu/Bari490 ), idén végre a földszintre került sor. Az még egy családiház esetében is normális, hogy időnként kifestenek, átrendeznek, ezt azt felújítanak. Mi, ha hozzányúlunk, akkor nagyon..... Megint naponta változó tervekkel és ötletekkel jött elő a család apraja nagyja. Próbáltuk persze a logikát is belevinni, hogy hol bontsunk falat és hol falazzunk be, de úgy néz ki mindenki számára más a logikus.Azért csak összehoztuk, hogy mi legyen a végső megoldás. Mondjuk arra a napra. Aztán másnap jött egy újabb ötlet.. Így időnként előfordult, hogy elindultam valahova,de minden sarkon újra kellett terveznem az útvonalat.

Egészen extrém ötletek is felmerültek, de erre idén már nincs idő. Talán jövőre:)

Mindenesetre nem fogunk csalódást okozni, megint nagyott változott az összkép. Vagyis csak fog, mert most még minidg a romokban taposunk, de hétvégére kész leszünk.

Én, miután kimaradt az idei kalandozás a Nagyvilágban, magamra zártam a biliárd szobát , ahol dobozokban , hegyekben, kosarakban és halmokban hever a recepció teljes tartalma, valamint azóta már befalazott ajtókon átkúszó kábel meghosszabbítások tengerén át bukdácsolok a számítógéphez, ami az egyetlen kapocs a külvilággal. Annyiból jó a hely, hogy pont rálátok a Mókusra és a madáretetőre. A Mókus minden délelőtt lejár a diós dobozhoz,  és a szemben lévő jegenyén falatozik, tőlem kb 5m-re. Nagyon vicces...