Nem biztos, hogy jó ötlet, ha egy szállodás ezt nyilvánoságra hozza, de olyan hihetelenül jó volt az a két nap. Nem is nagyon értjük , hogy történt, de így alakult.
Ráadásul a legjobbkor jött, mert már körmünkre égett a befőzés.Úgyhogy ment , ki merre látott, zölddiót, cseresznyét, meggyet meg az utolsó bodza virágokat szedni. Ide vonatkozó intelmeim : az csak úgy tűnik, hogy még eléred az ág végét anélkül, hogy belelépnél a csalánba!Hiába a kesztyű, a zölddió azon át is fog. Meggyet magozni fehér gatyában meg tiszta hülyeség. Különben is papucsban, rövidgatyában csak a nem normálisok és én mászunk fára.Gondolom az is mindenkinek megvan, amikor az ember légtornászokat meghazudtoló mozdulatokkal kikúszik az egyébként hajszálvékony ágra azért az egy szem cseresznyéért ( miközben több mázsa fog megrohadni a fán, mert nem tudjuk leszedni) De az az egy annyira ígéretes. És még azt is el kell dönteni, hogy hova kerüljön? Kosár vagy gyomor? Nagy dilemma.... A végén pedig az a félelmetes érzés, hogy igen! Megvagy! Na, ilyenkor nagy elégedettségünkben rúgjuk fel a már majdnem teli kosarat.....
Lehetne ez a vidámabb része az egész hajcihőnek, mert ki az aki jobban szeret meggyet magozni, meg zölddiót szúrkálni? Valahogy most mégis úgy alakult, hogy kiültünk anyával a fűzfa alá a kosarinkkal és úgy, ahogy anno a lyányok a fonóban jól elcsacsogtunk magozás közben.
Ez annyira jól sikerült, hogy mikor már kész volt minden, kiültünk a hempergőbe egy üveg Nero d'avolával ( a magángyűjteményből 2002 évjárat, Sedára) és előkerült a családi legendárium. Ki hogy főzőtt be, kinek milyen volt a kamrája és rengeteget vihogtunk a régi sztorikon. Mint kiderült Magdi néni volt a tökéletes gazdasszony, Nagyi szegény nem tudott miből jó gazdasszony lenni, de a semmiből is csodákat tudott varázsolni, Licike viszont lusta volt :))))
Kicsit vicces, nosztalgikus érzéseim támadtak egy olyan kor iránt amiben nem is éltem. Valahogy akkor még volt stílusa az életnek Asszem öregszem. Eljutottam abba a korba, amikor többre értékelek egy jó bodza szörpöt attól, hogy most itt ülhetek a net előtt és blogot írogathatok a nagy 21. században.
Csak, hogy mindenki érezze, idéznék pár sort abból a szakácskönyvből amiből befőzünk:
" Egy darab üvegbe zárt üvegátlátszóra finomított természet. Rubinok, topázok, smaragdok gyönyörű skálája. Ékszerkirakat. A hajdani Biedermayer délutánok, alkonyatba hanyatló, vanília szagú uzsonnák, fehér abroszos intim "Kávék" és kávéklatschok főcsattanója: Befőtt! Amelyre divatját gyilkolón ím rágázolt a teé dansant, a lakkczipőbe bújtatott tangó és Charleston "
ps: ha valaki tudja mi az a kávéklatsch, azé tudassa....
Utolsó kommentek