Valahogy így tudnám jellemezni a vasárnap reggelt. Tényleg azt se tudtuk hova kapjunk. Utólag visszanézve kb. egymilllió reggeli volt+ a 3/4 ház távozott, azaz számlák, kijelentkezések, miközben kávés kannákkal, meg bundáskenyérrel rohangáltunk mindenfelé.
Sanci ugyan megígérte, hogy kivételesen felkel még dél előtt, de ez nem sikerült neki. Várható is volt, elvégre Anna napi búcsú volt a tóparton este pedig utcabál. Gondolom, ha ő nem teszi tiszteletét meg se rendezik.... Sőt Gabi is késett ,így anyával ketten próbáltuk állni a sarat. Attól voltunk ilyen nagyon sokan, hogy vasárnap reggelente a törzskempingezők is bejönnek reggelizni. Ezt már nem is tudom ki találta ki évekkel ezelőtt, de azóta szokás lett belőle. Úgyhogy volt zűrzavar gazdagon, viszont meglepő módon 10-re tényleg lezajlott az egész. Ettől függetlenül 11- kor még mindig halomban álltak a kancsók a teakonyhában, meg a morzsa az étteremben. Lazításképp a maradék banánkenyérrel kimentem a kertbe a rutintalan kempingezőkhöz, akik nem ismerik még a helyi szokásokat, legyen nekik is vasárnap. Ahogy így kóvályogtam a placcon ellenállhatalan vágyat éreztem, hogy beszóljak a jóllakott árnyékban tespedő nyaralóknak hogy: persze, kialudtuk magunkat, bekajáltunk, hűsölünk, a házban meg hegyekben áll a tennivaló. Mire visszaértem 4 őrült holland ott zsezsgett bent, hogy hol a seprő meg a felmosó... Dan és a fia Pasquale bepattantak a mosogatóba, Eric porszívóra szállt, Art a főbohóc meg feldobálta a székeket és sepregetett, felmosott ( az ugye világos, hogy a felsoroltak mind férfiak....) Azt nem mondom, hogy egy perccel is hamarabb végeztünk, mintha egyedül csináltam volna, viszont igen vidám volt a történet....és szerintem míg élek hallgatni fogom :))))  
 
Men at work....   The best workers of the week