Rendben, elismerem : nem vagyok az a klasszikus blog író. Kapok is érte rendesen. Nem azért nem írok, mert semmi nem történik, hanem egyszerűen azért , mert lusta vagyok. Úgyhogy következzen itt és most zanzásítva az elmúlt időszak eseményeiből egy pár lényeges momentum, hogy mindenki képben legyen.
Az utolsó bejegyzés óta cirka fél év telt el, azaz egy ősz és egy tél. Nem mondom, több esemény is külön megemlékezést kívánna pl:a classic Liba napok novemberben, ami szerintem ismét többekben hagyott mély nyomokat....
Mégis a legfontosabb a téli üzemszünet, ami épp most ért véget. Persze nem arról van szó, hogy bezártunk és reszelgettük a körmünket a kandalló mellett. Ettől kicsit nagyobb fába vágtuk a fejszénket az elmúlt kb. két és fél hónapban. Azt történt, hogy elérkezettnek láttuk az időt egy nagy generálra, ami a főépületet illeti. Azon belül pedig mindent. Ajtókat, ablakokat, falakat, szerelvényeket és a többit, ami szétverhető.Elvégre változnak az idők, az igények: haladni kell a korral és az elvárásokkal! Vagy valami ehhez hasonló ideológiát lehetne mögé tenni, de inkább arról van szó, hogy tágasabb és szebb szobákat, fürdőszobákat szerettünk volna már egy ideje. Mi. Most meg adódott rá alkalom. Pontosabban csináltunk rá.
A rombolás rész viszonylag gyorsan ment. Alig egy hét alatt romokban hevert a mi gyönyörű házunk. Bontott nyílászárók, építőanyag és az emblematikus betonkeverő borította az udvar minden szegletét (ööö részben még most is). Időnként sírógörcs kerülgette a család érzékenyebb lelkű tagjait és többször felmerült a kérdés: kellett ez nekünk?. Aztán felvonultak a mesterek és egymás hegyén-hátán próbáltak munkaterülethez jutni. Építkezésben jártasaknak nem újdonság, hogy ez mivel jár.
Hiába a nagy előre tervezés, ha a mester nem akkor jön, ha az anyag nem érkezik meg, ha menetközben meggonduljuk magunkat( mert mi sem vagyunk azért egyszerűek) etc etc. Szerencse, hogy nálunk azért ez egy kicsit másképp zajlik. Mióta az eszemet tudom építkezünk, így a fiúk elég rutinosak. Mindenestre , ha nincs az építő mérnök apánk és a mindenhez értő bátyánk Gabi, még most is itt állnánk ablakok és ajtók nélkül.... Szegények éjt nappallá téve gürcöltek, hogy időre kész legyünk.Anya, hogy nehogy kiessen a gyakorlatból az emberek élemezését és a belsőépítészi feladatokat látta el. Én meg a legnagyobb káosz kellős közepén becsomagoltam a kis böröndöm és angolosan távoztam.Az utolsó simításokra értem haza. Azért az éjszakába nyúló bútor cipelésből még Sanci oldalán sikerült kivenni a részem...Komoly hagyományokkal bíró paker családból származunk:)))
Szokás szerint kicsit pánik hangulatú volt az első vendégek érkezése. Amikor közeledtek felénk még elküldtem őket ebédelni, kávézni, várostnézni, csakhogy egy kis időt nyerjünk. Ilyenkor félóra alatt a világot meg tudjuk váltani. Persze ilyen esetekben csak nagyon tözsgárda tagok tehetik be a lábukat a házba, akik nem nehezményezik, hogy nincs minden 100%-ig rendben. Sőt, már már elvárják tőlünk :))) Miután olyan szerencsések vagyunk, hogy egy csomó ilyen vendégünk van, egy héttel előrehoztuk a nyitást és Nőnap alakalmából átadtuk a házat ( vagyis csak a felét). Akkor még hiányoztak a legfontosabb elemek, amiktől életre kel egy szoba, de azóta már helyükre kerültek a csipketerítők, képek, tükrök és egyéb kütyük. Mondjuk szerintem a lányoknak ez fel sem tűnt. Bár ők a tradíciónak megfelelően több időt töltöttek a pultnál, mint a szobákban.... Nyugodtam mondhatom: igen jól sikerült a nyitó buli :)
Röviden az egész fenti eszmefuttatás lényege: Megnyitottunk! Remélem mindenki kíváncsi a változásokra és rövdesen meglátogat minket!
Összefoglaló
2008.03.16. 10:51 | Bari490 | 1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://bari.blog.hu/api/trackback/id/tr12382945
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
martiniasti 2008.06.24. 19:33:14
Kedves Bari!
Az elmúlt napokban egy csapat tiszteletbeli tagjaként néhány napot a Nomád Hotelben töltöttem....
Ez úton is szeretném megköszönni az elmúlt napokat. Köszönöm a fantasztikus környezetet, köszönöm a fiom ételeket, és köszönöm azt a kiszolgálást, gondoskodást, amit a Te és nagyon kedves családtagjaid, valamint a Nomád Hotel biztostott a pihenés, és a felüdülés érdekében!
Köszönöm!
Üdvözlettel: Martini János
Az elmúlt napokban egy csapat tiszteletbeli tagjaként néhány napot a Nomád Hotelben töltöttem....
Ez úton is szeretném megköszönni az elmúlt napokat. Köszönöm a fantasztikus környezetet, köszönöm a fiom ételeket, és köszönöm azt a kiszolgálást, gondoskodást, amit a Te és nagyon kedves családtagjaid, valamint a Nomád Hotel biztostott a pihenés, és a felüdülés érdekében!
Köszönöm!
Üdvözlettel: Martini János
Utolsó kommentek