Remélem a közeljövőben özönleni fognak a Noszvajt bemutató cikkek mindenféle médiában! Legalábbis az az érzésem, hogy az a 17 újságíró, akik meglátogattak minket a múlthéten, nagyon jól érezte magát kis falunkban.

Az egész ötlet még a télen született egy "reform kávézás" alkalmával, amikoris páran leülünk, próbáljuk megváltani a világot, de közben leginkább abban versenyzünk, hogy ki tud jobb sütit sütni :) ( a citrom torta receptért köszönet Dolce Vitanak )

Szóval ilyenkor tele vagyunk ötletekkel és az egyik ilyen volt az újságírók meghívása. Nagy sikere volt az elképzelésnek, amikor előterjeszettük az Idegenforgalmi Egyesületi ülésen. Óriási lelkesedés, míg rá nem jöttünk, hogy mi a szűk keresztmetszet. Konkrétan egy vasunk nem volt a megvalósításra. Persze ez nem lehet akadály, ha egyszer a fejünkbe veszünk valamit, így kidolgoztuk a batyus study tervét. Ami röviden arról szól, hogy mindenki azt ad bele amije van. Ki szállást , ki ételt, ki dzsippet, ki lovaskocsit, ki a tánctudását,ki a buszát( pedig ő nem is noszvaji)....

Szerintem ha van rá pénz és igazán megszervezzük, biztos nem sikerül ilyen jól. Így viszont az egész napnak meg volt az a klasszikus bája,amit leginkább szerettünk volna megmutatni. Noszvajt, úgy ahogy van. Amilyen egyébként is.A hibáival és a szépségével együtt. A visszajelzések alapján nyugodtan állíthatom sikerült elérni a célt. Egy nap alatt próbáltunk egy szeletet adni abból akik vagyunk, ahogy élünk és a legszebb az egészben az, hogy a vendégeink őszintén lelkesedtek mindezért.

Jó sűrűre sikerült a program, de szerintem senki sem bánta. Bár, amikor a falusi vendéglátósok által készített paraszt büfés vacsorához bandukolt a csapat eléggé nyúzottnak tűnt már mindenki. Kicsit azé lökött a hangulaton Thummererék borkóstolója és ez volt számomra a nap legszebb része. Ahogy ott ült 17 újságíró a kováccsal, a polgival, a lovaskocsissal, a művésszel, a dzsippessel, a falusi vendéglátóval, a turisztikai menedzserrel és úgy csacsogtak egymással ,mint ezer éves cimbik.

Ha egy cikk sem jelenne meg, nekem már akkor is megérte, mert valami hihetlen érzés az, amikor egy közös célért ennyien összefognak és egymás mellé állnak!

Különben is egy cikk már meg is jelent :) sőt képeket is kaptunk, amik az én gyűjteményemben megtekinthetőek.