A hétvége legfontosabb eseménye Marcell születése. Pénteken este 11 körül kibukkant végre. Gyönyörűen , egészségesen és hatalmasan. Őt teljesen egyértelműen Nomád gyereknek tekintem, hiszen ha mi nem vagyunk akkor ő sincs, így jogot formálok a tiszteletbeli nagynéni címre.
Az egész a bárpultnál kezdődött, amikor az anyukája és az apukája a pult két végéből szemet vetettek egymásra ( és amiből én -Sasszem- semmit nem vettem észre, pedig nem is mosogattam.) Aztán ebből a nézelődésből kialakult egy szerelem, aminek minden fázisát végig izgulhattuk mi is,  mert a randevúk középpontja mégiscsak a Nomád volt. A dolgok végül olyan jól alakultak, hogy éjjelente gyanus honlapokat böngésztünk, dekorációt terveztünk, a világ két végéről telefonon szerveztük a nagy eseményt: az Esküvőt, ahol szintén főszerepet kaptunk mi Baloghok. ...és most itt van a nagy sürgölődés gyümölcse mind a 4kilo 30 dekájával. Marcus szegény még nem tudja, de meg van áldva egy pótfamiliával...

Erről aztán jól eszembe jutott, hogy mennyi ember életében játszottunk már fontos szerepet.
Hány titkos lánykérést szerveztünk  meg, mennyi esküvő zajlott itt le, vagy keresztelő, vagy kibékülés, vagy szülinap, vagy házassági évforduló, vagy véletlen találkozás vagy mondjuk hány gyerek fogant itt ( vagy ezt inkább nem firtatnám). Gondolom ez minden szálloda életében így van, a különbség talán annyi, hogy mi nem tudjuk magunkat kivonni belőle. Mi ugyanúgy részesei vagyunk eseményben. Aztán azok is maradunk. Végignézzük, ahogy a hajdani pocaklakó járni tanul, utána meg írni, meg jönnek az esküvői képek. Szóval hozzátartozunk az életükhöz és ez olyan jó…..