Kb 2 hónap "szobafogság" után kiszabadultam a házból. Nagyon messzire nem sikerült eljutni, csak a patikáig ( kb 1,5km) viszont ez a kirándulás rögtön 2 komoly felismeréssel járt.
1, hurrá, még tudok vezetni ( sőt tegnap óta jogosítványom is van, mert a kosárfonó bácsi megtalálta az erdőben az összes iratommal egyetemben- ettől meg az átok fennáll Kedves Tárcatolvaj! Heted iziglen! Mert anya is ráerősített. Szóval ne csodálkozz, ha csőstül jön a baj... )

2,Annyira szép ez, ahol élek. Persze természetes, meg mindennap látom, megszoktam, hogy térdig járunk a virágokban, mégis néha képes vagyok idegen szemmel látni a környezetem és csak Szücsit tudom ismételni, miszerint: Na , rendben van a poszter.

Noszvajon a világ legtermészetesebb dolga, hogy minden talpalatnyi földet beültetnek. Szerintem ez mindig is így volt. Akinek nincs rendben a kertje, azt rendesen megszólják.
Ha jól emlékszem mi voltunk az első falu, amely részt vett a virágos Európáért mozgalomban és rögtön nyertünk is. Azóta minden évben hazahozunk valami díjat. Az idei zsűrizésről még az index is megemlékezett imígyen:

A Heves megyei Noszvaj virágai mérettetnek meg nemzetközi porondon. Monika Hetsch, a rendező Entente Florale International és a zsűri elnöke elmondta, hogy az idén 10 uniós tagállam, illetve Horvátország egy-egy települése verseng a bronz, ezüst és arany diplomákért.

Az értékelésben szerepe lesz az életminőségnek is. Fontos szempont az is, hogy a helyiek miként védik kulturális örökségüket, illetve milyen fejlett a településeken a falusi turizmus, illetve rendelkeznek-e erre vonatkozó tervekkel.

A bükkaljai település egyébként méretéhez képest igen kedvelt turisztikai célpont. Az elmúlt évben 40 ezer vendégéjszakát regisztráltak a faluban.

Időnként mi is nyerünk egy-egy legvirágosabb szálloda vagy hasonló címet, de asszem az idén erről lemondhatok. Szerencsétlen virágaim minden elemmel megküzdöttek. Volt egy kis fagy, aztán sok eső-rohadás, jég, túl sok nap etc, etc. Bár kb kétszer nekifutottam az újra ültetésnek, de aztán feladtam, mert nem volt túl sok időm, így most a keménykötésű, harcos, túlélő tipusok próbálkoznak a trópusi esőerdő hangulat megteremtésében. Nagyon hálás vagyok nekik. Igérem még az áttelelést is megkísérlem!