Tegnap meglátogatott minket Klárika a vakond.Abból gondoljuk, hogy Klárikának hívják, mert mi más miatt venné a fáradságot egy vakond, hogy megmásszon egy-két lépcsőt és keresztül kotorjon ( szakkifejezés: kavirnyákoljon) a hajópadlón, perzsaszőnyegen és miegymáson, ha nem azért, hogy neve napján köszöntse druszáját : Édesanyánkat.
Sok éves fennállásunk alatt rengeteg állat történetünk volt már, elvégre itt élünk az erdő szélén, sőt egyre többet tanulunk az angol természetbúvár vendégektől, de vakond sztori még nem volt.
A találkozás a következőképpen zajlott le: Kriszta az éttermet söprögette, én a bárban matattam, amikor is Kriszta teljesen normál hangvételben, sőt kicsit rezignáltan közölte: Asszem vakondot fogtam.
Szemöldök kicsit fel... gyorsan lefutattam az agyamban, hogy tényleg imádom, meg édes, meg aranyos, de mit csináljuk nagyon szőke... aztán felöltöttem a megbocsájtó, mindenttudó okoskata arcot és átmenetem az étterembe.... Ahol is szembejött velem a Vakond :))))
A beazonosításnál az okozott egy kis fennakadást, hogy nem volt rajta kisnadrág, meg szalamkalap és még egy szakadt ásó sem volt nála...
Ettől függetlenül nagyon vicces látvány volt, ahogy néhány szöszmöszt tolva maga előtt határozottan ment egyre beljebb a házba az összes partfisos és toporgásos elterelés ellenére. Összegezve: a vakond egy meglepően gyors és lapos állat, hihetelenül bársonyos szőrzettel és elképesztő hanggal, amikor is védekezésbe lendül az ősellenség a partfis "láttán".
Anya egyébként elsőre annyira nem örült neki. Ezt onnan gondolom, hogy amikor meglátta akkor a klasszikus " egérsikoly" jött ki a torkán. Aztán elmondtuk, hogy azért jött , hogy felköszöntse és akkor már minden rendben volt....
Utolsó kommentek